2009

Kiköltöztünk Budapestről, na persze, nem mentünk túl messzire.

A baba még sehol sem volt, tehát felkerestem az itteni SZTK-t is, hátha mondanak valami okosat. Amikor kijelentettem, hogy most már egy éve nem jön a baba, azt mondták itt is, hogy ez nem idő, majd 1,5 év után kezdjünk aggódni. Na, ez aztán felháborító volt. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, csak az időnket rabolják!

Úgy döntöttem, felkeresek egy magánorvost. A Fiastyúk utcában találtam is egy szimpatikus dokit. Ő már nem mondta, hogy várjunk még, hanem szerencsére elindította VÉGRE a kivizsgálásomat.
Az ultrahangon minden rendben talált.
Következő lépésben elküldött vérvételre és a férjemet is elküldte egy andrológiai vizsgálatra. Mivel magánorvos volt, magánrendelőbe küldött minket, egy vagyonért kellett volna ezeket a vizsgálatokat megcsinálni. Lakáshitelünk van, pénzünk már akkor sem volt sok. Szerencsére, apukám háziorvos, tehát megkértem írjunk beutalót az SZTK-ba. Sajnos, nem fogadtak el minden beutalót, mivel ő nem nőgyógyász, tehát, mire a dolog végére értünk, kb 30.000 forintot fizettünk a vérvételekért a helyi SZTK-ban. Mélységesen fel voltunk háborodva, mivel az állam elvárná, hogy minél több gyerek szülessen, de ugyanakkor semmivel sem segít. Miért kellett nekem ezekért a vizsgálatokért ennyit fizetni? Miért kellett elmennem egy magánorvoshoz, hogy végre elkezdjenek kivizsgálni? Az SZTK-ban is elküldhettek volna ezekre a vérvételekre, de ők azt mondták inkább egy 31 éves nőnek,  hogy 1 év próbálkozás még semmi.

A vérvételen a következő dolgokat nézték:
Menstruáció 2-5 napja: FSH, LH, prolaktin, TSM, DMEAS, tesztoszteron, AST, máj, vesefunkció stb.( teljes vérkép)
Menstruáció 20. napja: ösztrogén, progeszteron
Menstruáció 23. napja: ösztrogén, progeszteron
Az eredmények gyorsan megérkeztek. A TSH és a prolaktin kivételével minden rendben találtak.
Megijedtem egy kicsit és úgy döntöttem felkeresek egy endokrinológust, persze magán úton, mivel az államira több hónapot kell várni.

Úgy éreztem, nagyon jó helyre kerültem ismételten. Az orvos újabb fizetős vérvételre küldött, hogy megnézzük ezt a két értéket újból. Emellett ránézett a hőmérős táblázataimra és azt mondta, hogy biztos nem velem van a baj. Küldjem el a férjem egy spermavizsgálatra.

A vérvételen megnézték újra a prolaktinomat, a doktor úr a makroprolaktint kérte többek között, mivel kiderült, hogy ez a hormon stressz hatására nagyobb értéket mutathat. Én meg iszonyatosan félek a vérvételtől, amit az újabb vizsgálat be is bizonyított, mivel rendben találták most már mind a két korábbi rossz értéket. Ezeken a vérvételeken már nyugodtabb voltam, nem féltem mint az első két alkalommal. Ez lehetett a baj!

Következett a férjem kivizsgálása.
Újabb telefonok, intézkedések következtek. Felhívtam pár magánrendelőt, kiderült, hogy egy spermavizsgálat 15-20ezer forint között van. A drága vérvételeim, endokrinológus, magánnőgyógyász után úgy döntöttünk, hogy keressünk egy állami intézményt, a spermát talán csak képesek lesznek normálisan kielemezni.
Így kerültünk a SOTE-ra. Körülbelül egy hónapot kellett várni, mire időpontot kaptunk.
Végre elérkezett a nagy nap. Sajnos nem tudtam elkísérni a férjemet a kivizsgálásra.
Szegénynek nem volt egyszerű dolga! Úgy gondoltuk,hogy a sperma lefejtésre a SOTE-n is lesz egy szoba, ahol elvégezheti dolgát, mint minden más, hasonló intézményben. Hát tévedtünk. A férfi mosdóba küldték! Felháborító! Jobb lett volna otthonról vinni a spermát, de attól féltünk, egy óra alatt nem ér oda.
Szerencsére az eredmények azonnal megvoltak és félelmeink beigazolódtak: spermiumok száma: 2, 4 millió/ml; mozgás: 5%; alaki rendellenesség: 2% normál, vitalitás: 40%. 

Újabb vizsgálatot végeztek egy hónap múlva, sajnos hasonló eredménnyel.
Az ottani, neves andrológus azt mondta, hogy erre nincs megoldás, csak a lombik jöhet szóba. Persze, hereultrahangot nem végeztek.
Nem tudtunk ebbe beletörődni. A lombikról hallani sem akartunk.
Javasolták a FER-14 szedését is, de nem fűztek hozzá túl sok reményt. Meg is vettük jó sok pénzért a három havi adagot, mert minden lehetőséget ki akartunk használni.
Közben elmentünk ennek az andrológusnak a magánrendelésére is, hátha ott többet tud majd mondani, de a helyzet nem változott. Továbbra is a lombikot javasolta.

Utánanéztünk kicsit a dolgoknak. Rájöttünk, hogy mekkora üzlet ez a lombik az államnak, orvosoknak. Hiába van ingyen az első öt alkalom, a gyógyszereket ugye meg kell venni. Ezek ára alkalmanként olyan 150-200 ezer forint, ráadásul hormonokkal telenyomják a nő szervezetét. Nem akartuk ezt semmiképpen sem. Nem akarok mell-, vagy petefészekrákban meghalni, ennyit nem ér az egész!
Tehát szedtük a drága FER 14-et és vártuk a csodát.

Közben rájöttünk, hogy nem vagyunk hajlandóak a továbbiakban állami intézménybe járni, felkerestünk egy magánintézményt.