2011.

Letelt a fél év, a férjem mehetett végre spermavizsgálatra.
Ebben az időszakban direkt nem is szedte a vitaminokat, hogy ténylegesen lássuk mennyire hatékony volt a beavatkozás.
Csoda történt: spermiumszáma 15 millió; ebből 50% mozgó és 50 % ép!
Ekkora változásra senki sem számított! Most már elfelejthetjük a lombikot, inszeminációval is teherbe eshetek. Nagyon boldogok voltunk!

Persze, nem rohantunk inszeminációra, hanem úgy döntöttünk, várunk még egy kicsit, hátha természetesen megfogan az a gyerek. Elvileg, a spermának ezentúl napról-napra javulnia kell. Tehát vártunk. Viszont a várva-várt terhesség még mindig nem jött létre.
Mindegy, nem görcsöltünk a dolgokon.
Sokan azt mondják, hogy nem szabad rágörcsölni a dolgokra, hát mi tényleg nem tettük. Ment tovább az élet. Dolgoztunk, nyaraltunk, elvoltunk a magunk kis világában.

2011 decemberében azonban egyik népszerű kuponárusító oldalon rábukkantam egy félárú nőgyógyászati rákszűrésre a Róbert Károly magánklinikán. Úgy voltam vele, hogy már rég nem voltam rákszűrésen és gyorsan megvásároltam.

A sors úgy akarta, hogy egy meddőségi szakember kezeibe kerüljek, akinek elmeséltem hogy már jó ideje nem esek teherbe. Egy ultrahangos kivizsgálás is benne volt az árban, és nagyon meglepődtem, amikor a doktor úr méhsövény gyanúját fedezte fel a méhemben. Ennek latin neve Uterus Supseptus. Nagyon megijedtem, hiszen eddig már jó pár neves orvos nézett bele a méhembe és senki nem fedezte fel. Későbbiekben megtudtam, hogy uh-on ez nem igazán látható, nagyon ritkán szúrják ki.

A doktor úr első körben egy Hycosy-t( ultrahangos petevezeték átjárhatósági vizsgálatot) javasolt, majd ennek eredményétől függően egy HSC-t( méhtükrözés, ahol le tudják csípni a kisebb sövényt). Nagyon megijedtem. Eddig is a petevezeték átjárhatósági vizsgálattól féltem e legjobban, mindenképp ki akartam kerülni, mivel nem sok jót hallottam róla. Úgy tűnik, ez nem fog összejönni!

Elkeseredtem. Rájöttem, hogy a sors semmiképp sem akarja, hogy nekünk gyerekünk legyen. Lehet le kéne végképp mondani a babáról? Két irányból akadályoztat minket, ez nem lehet véletlen. Kezdődött a férjem eredményeivel, most meg velem folytatja. Elképzelhető, hogy fel kéne adni a harcot? Mindig is hittem a sorsban.

Nem sokáig tartott az elkeseredés, úgy döntöttem, tovább lépünk. Mivel a férjem márciusban volt utoljára spermavizsgálaton, ép ideje volt megnézetni, hogyan állunk. Azt mondtam, hogy ez az eredmény fogja eldönteni, mi legyen a következő lépés. Amennyiben javult és már csak én miattam nem jön össze a gyerek, akkor megcsináltatom a méhtükrözést. Ennyivel tartozom a férjemnek. Ő már megműtette magát, nekem is lépnem kell, nem lehetek gyáva.